Sárkányszárnyon megérkeztek mai vendégeink, a Roxfort thesztrálménese.
Ötlet: Az elsős Luna friss gyásszal érkezik a Roxfortba: azon a nyáron halt meg az édesanyja. Magányosan sétál a birtok és a Tiltott Rengeteg határán, amikor meglátja a szárnyas rémlovakat – és először nagyon megijed tőlük...
Gyümölcs: cseresznye.
Mondat: "Miért nem lehet egy jót dumálni vele?"
Sok sikert, sok jó ötletet kívánok.
Zsuzsi
Luna magányosan kuporgott az erdőszéli fatönkön. Kezében azt a zacskó cseresznyét szorongatta, amit a nagynénje küldött neki. Mintha egy kis cseresznye enyhítené a lelkét égető fájdalmat…
VálaszTörlésAz osztálytársai sem értik meg. Szinte a hátában érezte a lekezelő tekinteteket, hallotta a félhangos, gúnyos suttogásokat: „Miért nem lehet egy jót dumálni vele?” Maga is érezte, hogy mintha bura választaná el a többiektől. Túl friss, túl fájdalmas volt még az emlék.
– Anya… – suttogta. – Anya… anyukám…
Hirtelen egy ijesztő lény bukkant ki a fák közül. A kislány rémülten hátrálni kezdett. De a lószerű, fekete állat nem mozdult, csak meredten bámulta tejfehér szemével. Luna moccanni sem mert.
– Semmi baj, kislány, nem bánt! – hallott maga mögül egy hangot. Megfordult; a vadőr volt az. – Ez egy thesztrál – folytatta, amikor odaért mellé –, csak az láthatja, aki – hangjába hirtelen mély együttérzés vegyült –… találkozott már a halállal…
A kislány kicsit felbátorodott; belenyúlt a zacskóba, s tenyerén néhány szem cseresznyét nyújtott a thesztrál felé.
– Nem él az azzal – rázta a fejét az óriás, s hosszú húscsíkokat vett ki a tarisznyájából. – Ezzel kínáld.
Hallgatásukba csak a thesztrál rágcsálása vegyült, de ez a néhány perc Luna számára mindennél többet jelentett. Nem volt többé egyedül a gyászával…
~Magnolia
Az elsőéves Luna a Tiltott Rengeteg szélén sétált a tó felé, közben nemrég elhunyt anyjára gondolt, aki a kastély falai között szerette meg a kísérletezést. Vajon ő is megtalálja a hivatását a Roxfortban?
VálaszTörlésHirtelen egy lószerű, fekete állat tűnt fel a fák között: Luna torkát elszorította a félelem, és hátrálni kezdett, mikor rájött, hogy egy teljes ménes bújt meg a fák között. Az egyik thesztrál azonban követte, így végül elővett egy szem cseresznyét, és az állat felé nyújtotta: az megszagolta a gyümölcsöt, majd elfordult.
– Majd kiderítem, mit szerettek – gondolta a lány, mikor megbizonyosodott róla, hogy a thesztrálok veszélytelenek, és leült egy közeli sziklára, onnan figyelte a különös lényeket – végre nem volt egyedül.