Elérkeztünk a játék utolsó köréhez, ezúttal Sirius trópusi postamadarai a vendégeink.
Ötlet: Csikócsőr egy kis falu határában elkap egy különös madarat. Sirius nem tudja kifizetni a kárt a gazdájának, egy postamadár-tenyésztőnek, de vállalja, hogy ledolgozza a kárt - és csodát lát...
Gyümölcs: szilva.
Mondat: "Bemászott alá, nem tudom kiszedni."
Jó alkotást mindenkinek.
Zsuzsi
Ahogy a reggeli napsugarak elérték Sirius arcát, a férfi szemei felpattantak: hirtelen nem tudta, hogy került a trópusi nádkunyhóba, azonban mikor megütötte a fülét csikócsőr dobogása, eszébe jutott, hogy a kiéhezett hipogriff elkapta a helyi postamadár-tenyésztő egy színes tollú jószágát, ő pedig nem tudta kifizetni a kárt.
VálaszTörlésFogalma sem volt, meddig tart majd, amíg ledolgozza azt a pár galleont, de ez nem is zavarta: szállást és ételt kapott, ráadásul élvezhette a tengerpartot és a trópusi klímát, ami tizenkét azkabani év után elsődleges szempont volt.
A gondjára bízott madarak egymás mellett sorakoztak egy kidőlt pálma törzsén, várták, hogy megetesse őket. Sirius felkapta a magokkal teli zsákot, és elkezdte kiszórni a takarmányt az etetőkbe, mikor egy hatalmas, piros állat éles hangot hallatott, majd két szárnycsapással a férfi mellett termett, és elkezdte a talárja zsebét csipkedni – Sirius sosem félt az állatoktól, de nem örült, hogy az arasznyi csőr a közelében csattog.
– Mit akarsz? – Megpróbálta elhessegetni a madarat, de az állat nem tágított. Végül a zsebébe nyúlt, és ott megtalálta a szilvát, amit még Angliában szerzett: a trópusi madár azonnal felé kapott, és ha nem engedi el a gyümölcsöt, az ujjai bánják – ő pedig még véletlenül se szeretett volna hasonlítani egy bizonyos személyhez.